A három ok, amiért az adóvevők használata soha nem megy ki a divatból
A laikusok csak “CB rádiónak” hívják, vagy épp “walike-talike” néven emlegetik. A leghatékonyabb kommunikációs eszköz, amelyet még az okostelefon sem volt képes leküzdeni: a rádió adó-vevő.
A laikus elnevezések persze régen sem fedték le a korábban csak az állami szervek számára elérhető szolgáltatásokat. A CB ugyanis az angolból átvett rövidítés, mely jelentése polgári sáv, míg a walkie-talkie bármilyen hordozható rádió, amibe beszélni lehet zsinór nélkül.
Az adóvevő sokáig egy különleges szervezethez, testülethez való tartozás szimbóluma volt. Elég csak arra gondolni, hogy szinte minden rendőr film ikonikus tartozékaként sokáig ott volt a kis fekete doboz, amelybe mindenféle – főleg a magyar szinkronok bakijai miatt – titkos kódokat mondtak a hősök. A másik hasonlóan legendás megjelenése ezeknek az eszközöknek a kamionosok életének szerves részét képező CB rádiók. Ha szereted a régi filmeket, feltétlenül nézd meg a Convoy c. amerikai kult alkotást, azonnal meg lesz az életérzés.
Mégis mi a siker titka? Miért van az, hogy -bár a technológia sokat fejlődött- mégsem merült el az adóvevő a technológiai evolúció süllyesztőiben?
“Csak azt kérem, ne beszéljünk egyszerre!”
A rádióadóvevők un. Simplex módban működnek. Ez annyit jelent, hogy egyszerre egy beszél, a többi pedig hallgatja. A kulcs a doboz oldalán, vagy a mikrofonon található un. PTT gomb. A “push to talk”, azaz “nyomd a beszédhez” rövidítése egyben szó szerinti használati utasítás is. Ha egyszerre beszélünk, senki nem hall semmit. Aki rádióadóvevőt használ, csakhamar ráeszmél, hogy meg kell szokja, hogy végig hallgatja az ellenállomás mondandóját, és csak ez után válaszol. Bár kissé fapadosnak tűnik a megoldás, mégis hatékonyan megtanít a másikra való figyelésre. A rádión érkező utasításokat sokkal hatékonyabban megjegyzed, mint a telefonon érkező instrukciókat.
Egy beszél, a többi hallgat
Ahogy az előbb említettem, egy beszél, a többiek “vételen” vannak. Igen, a többiek, mert míg telefonon egy konferenciabeszélgetést kell kezdeményezz, ha azt szeretnéd, hogy mindenki hallja, amit mondasz, a rádiónál ez magától értetődő.
A csapatmunkánál pont ez a sajátosság az egyik unikum jellegzetessége a rádiós rendszereknek. A forgalmazást az egész csapat figyeli a háttérben, így nyomon tudja követni a történéseket, hiszen minden beszélgetés a vételen álló készülék kezelők füle hallatára történik. Ez azt jelenti, hogy ha valaki segítségre szorul, azonnal, proaktívan a támogatására lehet sietni anélkül, hogy ezért külön hívást kelljen kezdeményezni. Mindenki naprakész információval rendelkezik, ami vészhelyzetben értékes perceket, vagy akár negyed órákat is jelent.
A csapat hallgat téged – avagy a rádió pszichológiája –
Az a tény, hogy mindenki hallja a rádióforgalmazást, a kutatások szerint hihetetlenül erősíti a csapat összetartását.
A tapasztalat az, hogy ahol mobiltelefonra cserélték a rádióadóvevőket, a csapat tagjai között elszigeteltség jelent meg. Kevésbé kezdtek el érdeklődni egymás iránt, és kevesebb információval rendelkeztek a mindenkit érintő kérdésekben.
A közös virtuális jelenlét a rádión keresztül ugyanis közösséggé kovácsolta a csapatokat.
Nem rég egy biztonsági őrrel beszélgettem, aki elmesélte, hogy amikor nem volt nála rádió az éjszakai szolgálatban, megmagyarázhatatlan szorongást érzett, amikor egyedül ment őrjáratra. Nem volt képben azzal, hogy mi történik körülötte a terepen, és tudta, hogy vészhelyzetben sokáig tart majd belépni a telefonjába és kikeresni az ügyelet számait.
A jelenség mögött kommunikációs lélektani okok rejtőznek. Végletesen leegyszerűsítve, ha rádió van nálad, az egész csapat ott van veled.
