Mint minden élethelyzetnek, a rádió használatának is megvannak a maga szabályai.

Ha új munkatársat veszel fel a csapatodba, és rádió felhasználó lesz, érdemes időt szánni arra, hogy megismerje a rádiós forgalmazás protokollját.

A rádiós kommunikációs protokoll nem csupán illemszabályokból áll, ezek sokkal inkább gyakorlati haszonnal járó szokások. Elsajátításuk nem feltétlenül csak a rádióforgalmazásban, hanem egy egyszerű telefonos beszélgetés során is jól jöhetnek.

“Vétel-vége”

Sokszor hallani a filmekben, hogy a főhősök “vétel-vége” szavakkal zárják a mondandójukat. Ennek oka csupán a rossz fordítás. Az angol az “over” szót, a magyar a “vétel” szót használja az adás végén. Azaz pont az előtt, mielőtt elengedi az adás-vétel váltó, azaz a PTT gombot.

Ez a szokás tájékoztatja az ellenállomást arról, hogy elengedtük a gombot, és halljuk azt, amit mondani fog, tehát megkezdheti az adást.
Fontos, hogy a “vége” után már ne mondjunk semmit, mert akkor az valójában nem a vége.

A repülés történetében számos baleset származott ennek a szokásnak a felrúgásából, hiszen ha az állomások egymásra beszélnek, senki nem kapja meg az információt. Ezért a repülő rádiókat úgy alakították ki, hogy amíg az egyik állomás beszél, a másik ne tudjon adást kezdeni.
A hálózati rádiók már fejlett védelemmel vannak ellátva a hasonló balesetekkel szemben, és ha rá akarunk nyomni a másik forgalmazására, jól hallgató bippenéssel jelzik, hogy várjuk ki a sorunkat.

Amúgy ez a szokás sokat segíthet gyakran vitatkozó párok, partnerek esetén is. Csupán el kell érjük, hogy a beszélgetőtársunk is tiszteletben tartsa, hogy amíg nem fejezzük be, addig nem kezdi el mondani a magáét. Vétel.

A rongyrágás

Az angol “rag chewing”, azaz rongyrágás jelensége az, amikor valaki tartalom nélkül képes órákon át beszélni a semmiről. Biztosan te is ismersz hasonlót. Ha mindezt ráadásul rádión tesz, nem sok lehetőségünk van arra, hogy távolból kivegyük a kezéből a rádiót, vagy a mikrofont. 

A mondanivalót tehát érdemes rövidre és lényegre törőre fogni, így a másik idegeit is megkíméljük a terjengős mondatainkból. Jól jöhet segítségnek az un. “5W” kérdés. Az angol “who, what, where, when, why” kérdések, azaz a “ki, mi, hol, mikor, miért” kérdésekre adott rövid válaszok biztosan lefedik a közleményünk lényegét.

A hálózati rádió erre kérdésre is ad egy remek megoldást. Központilag beállítható egy időkorlát, amely lejárta után a készülékek automatikusan vételre állnak.
Kb. tíz évvel ezelőtt még rendszeresen előfordult, hogy a tűzoltóknál egy-egy munkatárs rápakolt valamit a mikrofonra, vagy egyszerűen ráült, amivel nyomva tartotta annak adás-vétel váltó gombját. A forgalmazás akár negyed órán át is szünetelt, míg valaki felhívta az illetőt mobiltelefonon, hogy csináljon valamit, mert minden poént hallani a háttérből, de a vészhelyzetek elhárításán dolgozó munkatársakat nem. 

Az ilyen esetekben a PannonPTT rendszerén a központ kezelője el tudja venni a beszédjogot, így azonnal elérhetővé válik az összes rádió, vétel üzemmódban.

Az írott szó megmarad

Ha “terepen” dolgozol, jó, ha van nálad papír és ceruza, mert lehet, hogy olyan információ érkezik, amelyet hasznos lenne megjegyezni. Minden visszakérdezés értékes perceket vehet el másoktól, növelve a stresszt és a tévedés lehetőségét.

Ha valamit nem értesz, inkább azonnal kérj ismétlést, és írd le azt, amit amúgy elfelejtenél. Ne feledd, stressz helyzetben a memóriánk a tizedére is lecsökkenhet, hiszen figyelmünk a túlélésre összpontosul.

A megoldást a rádiókra küldhető szöveges üzenet, egy afféle SMS jelenti. A kijelzővel rendelkező készülékekre a központ a diszpécser állomáson keresztül el tudja küldeni a szükséges kritikus fontosságú adatokat, amelyeket a felhasználó bármikor megtekinthet anélkül, hogy azokat fel kellene írnia. 

+1

“Olvasd vissza”

Az emberi beszéd önmagában is tartalmaz korlátokat. Amikor nem látni a másik fél arcát, testbeszédét, könnyebben félreérthetünk szavakat, amely következményeit nem kell túl magyarázni, hiszen mindenki ismeri a viccet, amelyben “nem osztogatnak, hanem fosztogatnak”.

A megoldás a visszaolvasással való nyugtázásban van. Ilyenkor, ha lényeges adat hangzik el, az megismételjük, így az információ forrása meg tud bizonyosodni arról, hogy helyesen értettük a kritikus fontosságú adatokat. 

Ha érdekel a vészhelyzeti kommunikáció témája, látogass vissza blogunkra később, mert érdekes cikkekkel várunk téged!